Hali!

Ez egy történet egy álmomból

A találkozás

Egyszer álmodtam, hogy Füreden, a pirostemplom melletti játszószobába, hárman lányok, Mercy, Melitta, és én Szilvi,gyülekeztünk fehér libegő köppenyegben, és csuklyában. Elindultunk a piros templom felé, és amint kiléptünk a beton útról, a köves beton útra, elvörösült az ég és a felhők, és 3 fekete köpönyeges csuklyás alak meredt velünk szemben.

A középső így szólt nekünk:

-Takaroddjatok innen!

Na itt ébredtem fel, és most folytatom az álmomat én, és a képzeletem.

Mi nem hátráltunk, megálltunk egy percre, és semmibe véve a fekete csuklyás alak szavait, elindultunk előre. A középső engem, a bal oldali Melittát, a jobb oldali pedig Mercyt fogta le. A lányok rám néztek, mire én a jobb és bal kezemmel mutattam kettőt. A lányok ezt értették, és mind a hárman belerúgtunk az emberekbe.minden számnak vannak jelentései.

1:ütés

2:rúgás

3:ugrás

4:közeledik valaki

5:vissza vonulás

Miután jól beléjük rúgtunk, a földre rogytak, mi meg elfutottunk.Fehér köppenyünk csak úgy lobogott futás közben, s fejünkről lejött a csuklya. Egyszer csak arra kaptuk magunkat hogy egy erdőben vagyunk. Megköszörültem a torkomat mire a lányok a kezemre néztek, és látták, hogy 4-et mutatok.Mercy egyszer csak elkezdett egy bokor mögé szaladni, mi követtük.

Elkezdett Melitta suttogni:

- Ismerősök jönnek felénk,csak nem tudom hogy kik.-Melitta afféle ember ismerő volt.

Gondolkodtam, hogy kik lehetnek azok. Fel kell készülnünk, szólnom kell a lányoknak.!

-Pszt! lányok!-szólitgattam Melit és Mercyt.

-Miaz!?-kérdezték egyszerre.

-Készítsétek a kardotokat!-súgtam halkan, mire megláttam kettő magas fekete alakokat a távolban.

Felpattantunk.:

-Kik vagytok? És mit akartok?-mondta Mercy miközben mind a 3-an előrántottuk a kardot.

Válasz azonban egyet sem kaptunk.

-Na akkor még egyszer! kik vagytok?-kérdeztem ráförmedve mind 2-re.

Mind 2-őn sárga bambuszból készült enyhén csúcsos kalap volt, ezzel takarták arcukat.

-Mi szőlősről jöttünk.-hangzott a mély hang, amelyből következtetni lehetett, hogymár egy fiúval van dolgunk.

-És ti kik vagytok?-hangzott egy másik mély hang.-nem csak nekünk kell válaszolnunk.

-Mi itt élünk füreden, csak nem tudjuk mi történt!-Ordított rájuk Meli.

-A nevem Botond, ő meg a társam, Andris.-mutatott a mellette álló kisebbik emberre.-És a tietek?

-A bal oldalamon Melitta, a jobb oldalamon Mercy és én Szilvi.-mondtam mostmár higgadtan, majd elindultam feléjük.

A másik kettő mellettem folytatta a példámat.Majd a fiúk is elindultak felénk. 2 Lépésre megálltunk egymás előtt, és mi lányok levettük a csuklyát, a fiúk a bambusz kalapokat és akkor vettem szemügyre azt a kis halálfejet, a nagyobbik válla felett.

Odaléptem, és felnéztem rá. Majd 2 percig szemeztünk, mire kinyögtem, hogy mit is akarok.Felemelte bal kezét, majd hátranyult a halálfejért.Megfogta, majd elkezdte emelni, és akkor döbbentem rá, hogy az egy szaggató kard.

-Értem.-és elléptem onnan.

Körülbelül olyan magas voltam, mint Andris.Jól szemügyre vettem őt is.Nézegettem a félhosszú fekete haját, amint libben a szél fúvásában, majd felemelte a kezét és eltűrte a szemébe lógó tincseket.

-Az eredeti kérdésre nem válaszoltatok.-mondtam fejemet lehajtva, félig mosolyra nyitva a számat.

A fiúk egymásra néztek, majd elindultak, és mi utat engedtünk nekik.Feltették a bambusz kalapokat, és egy szempillantás alatt 20 méterre voltak tőlünk.Meli odajött hozzám.

-Most mit csinálljunk?-érdeklődött.

-Halkan haladjunk utánuk.-ezzel a mondatta felmásztunk egy fára, és ágról ágra ugrálva követtük őket.Éles hallásommal, hallgatózni kezdtem, hogy mi folyik ott.

'-Valaki követ minket, és közel járnak, csak azt nem tudom, hogy kik azok!-Hangzott Andris szájából, mire meglepődtem, mert ő csak pár szót mondott amikor egymással szemben álltunk. Furcsa volt hallani a hangját.

-Én is észre vettem!.-mondta Botond.'

-Észre vettek minket!-súgtam oda a lányoknak, akik velem együtt nagyon elvoltak fáradva.

-Háromra leugrunk! Oké?- hangzott a számból, mire a lányok bólintottak.

Először ketten leugrottak, majd én is csatlakoztam. A fiúk sajnos észre vettek minket, ezért félre ugrottak, így sem hátráltunk meg, de láttam, hogy az egyiknek vérfolt van az arcán, szóval valakinek sikeres volt a megsebzés.

-Mit akartok még mindíg!?-förmedt ránk fennhangon Boti.

-Kardokat eltesszük lányok.-mire mind 3-an eltettük a toklyába, de a lányok kételkedve néztek rám.

-Azt kérdeztem, mit akartok!?- Faggatózott tovább Boti.

-Csatlakozunk hozzátok!-mondtam, mire a lányoknak kerekre nyílt a szemük, és a két fiún is látszott, hogy nagy szemekkel néznek rám, de én csak elszántam álltam előttük.

Andris csak hátat fordított ezzel a mondattal.:

-Felőlem, jöhettek,de- mondta tovább a mondatát, a válla fölött hátranézve rám.- csak hogyha nem mentek az agyunkra!

Erre Boti csak intett, hogy jöjjünk.

folytatás :

A Dobe szolgái oldalon.

Oldal: 1. A találkozás
Én elmondtam, Most te jössz! - © 2008 - 2024 - fujisaki-chan.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat